Lilia Denemsi; the young witch

LILIA DENEMSI



Alapinfók

Név: Lilia Melanie Denemsi
Kor: 19
Nem: Nő
Faj: Boszorkány
Születés helye és ideje: Anglia, London; 1992. augusztus hó 8. napján

Leírások

Természetileg igen tüzesnek, hirtelen haragúnak mondhatjuk. Nem képes elviselni, ha nem neki van igaza, minden esetben a másik fél az, aki hazudik vagy rosszul tudja a dolgokat. Nem önző. Ezáltal azt gondolnánk, hogy az, pedig nem. Egyszerűen akaratos és makacs. Nem enged az igazából. Soha. Ha kell bárkin áttapos azért, hogy elérje céljait, ennek ellenére segítőkész és minden bajban számíthatsz rá. Az ismerkedés nehezen megy számára, már csak amiatt is, hogy mikor idekerült egyáltalán nem értették meg az emberek. Boszorkány, édesanyja még a széltől is óvta, attól pedig pláne, hogy nehogy felfedjék mivoltukat. Tinikorára sikerült zárkózottságát minimális szintre csökkentenie, de még mindig nem a legjobb. Még mindig nem képes teljesen megnyílni az emberek előtt, főleg, ha a férfiakról beszélünk. Számára mindegyik ugyanolyan, nincsenek kivételek. Nem dobja ám bárkinek csak úgy oda magát, sőt talán csak két hosszú távú, normális kapcsolata volt életében. Jelenleg úgy néz ki, többet nem is akar. Egy éjszakás kalandot sem, nem erről van szó, csak...nem tud már megbízni egy hímnemű egyedben sem. A titoktartást sorolhatjuk bátran erősségei közé, mindig is tartotta a száját, ha úgy kívánta a helyzet vagy épp az adott ember. Rendmániás, még hozzá nem is kicsit. Az anyja mindig elvárta, hogy tisztaság legyen a szobájában, tehát a legkisebb kupitól is frászt tud kapni. Sokan betegesnek tartják ezt a tulajdonságát, de a legtöbbjük elfogadja úgy, ahogy van. Nem istenít senkit, nincsenek bálványai, mint a legtöbb tizen vagy huszonévesnek. A csokiért bolondul, de semmi több. Illik róla, vagyis inkább az elővigyázatosság kedvéért JOBB tudni, hogy ha fáradt vagy éhes, akkor rettentően nyűgös és hisztis. Hiába nő, az éhség még őt is gyakran kínozza, főként mivel munkája miatt nem szán rá valami sok időt. Nehezen bízik meg az emberekben, viszont nagyon ragaszkodó. Ha tehát lelkitámaszra van szükséged, mindenképp őt keresd.
Külső? Soha életében, egy percig sem volt megelégedve vele. Mindig másnak, rosszabbnak és kevesebbnek érezte magát. Az akakja valahogy furcsán vékony volt, túl magas a többi lányéhoz képest. Nem volt nőies, határozottan nem. Inkább amolyan nyurga és esetlen termet. Aztán ahogy telt az idő, kezdett egész szépen kialakulni alkata, ami a férfiak számára túlzottan csábító volt. Bolondultak érte, bár Lilia sosem értette, mire fel ez az áhítozás. Hullámos, sötétbarna loknijait talán kétszer vasalta egész életében, nem szereti szétroncsolni tincseit. Ez a csodás hajzuhatag egy hófehér porcelánarcot keretez, amin mindig hűvös, szégyenlős mosoly ücsörög. Szemei a zöld egy narancssárgával tarkított árnyalatában égnek, vonásai szelídséget tükröznek, ami ugyebár korántsem takarja igazi természetét. Öltözékét mindig igyekszik gondosan összeválogatni, de a divathoz SOSEM öltözik. Tesz rá, mit hord a többség, olyat hord, ami számára a legelőnyösebb és legkényelmesebb. Hátán, azon belül pedig két lapockáján található egy-egy angyalszárny alakú tetoválás, amit még tizennyolc évesen csináltatott.

Ez vagyok én

/Az élete eddig olyan volt, akár egy tündérmese. Minden szép és jó, kívánni sem tudott volna jobbat. Természetesen a szüleit ott hagyta, mint minden felelősségteljes, az Élet-be belépő nő, de ettő függetlenül nem panaszkodhat semmire. Akár egy vattacukor felhőkkel körülvett, rózsaszín kis virágokkal teli leányálom, ahol még a legapróbb rossz dolog is elkerül. Nincsenek bűnözők, gyilkosok, kapzsi emberek vagy perverz ámokfutók. A baj általában nagy ívből elkerüli, még sem ilyen egyszerű, mint gondolnánk. Az imént felsorolt dolgoknak ha már csak a töredékét megkaphatná, már annak is örülne. Hogy eddig hazudtam-e? Igen. Senki nem szeret beszélni a problémáiról, a nap mint nap nyakába aggatott nyűgről és főként nem a szerelmi ügyeiről, amik igazából nincsenek is. Most mégis hihetetlen vágyat érez az iránt, hogy ugyanazon férfi mellett hajtsa álomra fejét és ugyanazon férfi mellett ébresszék a nap sugarai. Tényleg akar egy álomvilágot, egy hatalmas szappanbuborékot, ahova csak ők ketten léphetnek be, senki más. Ám, mint minden másnak, ennek is megvan a maga veszélye, mert ez a képzeletbeli buborék bármikor kipukkanhat és lőttek a terveknek, álmoknak, a jövőnek és a szerelemnek. Mystic Falls egész más, mint a többi város. Pezsgő élete ellenére nyugodt, a városnak minden pontja másmilyen. Kiismerhetetlen emberekkel van tele, akik a legkülönbözőbb fajta életmódot támogatják. Nem szereti őket, sőt sokakat megvet, amiért felelőtlenül és elhamarkodottan ítélnek vagy cselekednek. Nem gondolják át előre tetteiket és hogy mi lehet azoknak a következménye. Ostoba, gyerekes világban élünk, ahol senki nem tudja kit és mit akar.
Lilia ujjai sebesen szaladnak a billentyűzet gombjain, hevesen gépeli a cikk szavait, amit másnapra le kell adnia. Este tíz óra volt, biztosra vette, hogy éjfélnél hamarabb már nem ér haza. Különösen azért, mert a régi kastélyról kell beszámolót készítenie még, ami igen messze van a belvárostól. A lakosokat már végig kérdezte és mind félnek a sötét titkot rejtő építménytől. Egyesek szerint szellemek lakják, mások azt állítják, hogy megszállta a gonosz már évezredekkel ezelőtt. Kíváncsi volt, rá akart világítani a lényegre és hogy mennyi igaz a szóbeszédből. Álmosan megdörzsölte szemeit, pontot tett a mondat végére, kinyomtatta a tökéletesen megformázott szöveget és úgy érezve, hogy aznapra végzett teendőjével, elhagyta a szerkesztőséget. Az utcára érve azonnal kocsijához sietett és beült, majd felcsavarta a fűtést, mert a fagy már oda is beférkőzött. Könyörtelenül tapadt a kocsi ablakára a dér, a tél lába már az utakat nyalábolta. Liliának vigyáznia kellett, nehogy megcsússzon a gumi rajta, mert még a nyárit mindig nem cserélte le róla. Sem ideje, sem kedve nem volt hozzá. Mindössze húsz perc alatt ért a természetfelettivel felruházott kastélyhoz. Megborzongott a látványtól, nagyot kellett nyelnie, sőt még a keze is enyhe remegésbe kezdett. Nem tudta már biztosra, hogy jó ötlet-e bemenni abba a "házba", csak azt tudta, hogy MUSZÁJ. Rengeteg pénzt hozhat azzal össze, ha menyugtatja a népet és bebizonyítja, hogy ott bizony még nem járt sem ördög, sem szellem. Kiszállt, úgy érezte instabilan áll a lábain és bármelyik pillanatban a földre zuhanhatna. Az volt a legkevesebb, hogy dermesztő hideg volt. Tenyereit bőszen dörzsölte, nehogy kihűljenek, de igazából nem zavarta volna, ha belekékülnek sem. A fakapuhoz - ami igazából egy óriási ajtó volt tele mindenféle jellel - sétálva tenyereit neki támasztotta a száraz, bár enyhén nedves felületnek és belökte. Nyikorogva nyílt ki az ajtó és sötétség tárult szemei elé. A falon kezdett tapogatózni, míg lábai lépcsőt nem érzékeltek. Minden porcikája rettegett, mégis engedett a kísértésnek és lejjebb sétált a lépcsőkön, míg nem fáklyák fényét pillantotta meg, amik aztán egy folyosóra világítottak rá. Távolról csodálta az elébe táruló, szinte végeláthatatlan folyosót, amin lábai sehogy sem akarództak elindulni. Csak állt megbabonázva, hátha sikerül végtagjait mozgásra bírni./

Kedves Lilia!
ET-d nagyon tetszett, nincs is mit ragozzam elfogadva
Érezd jól magad