Nate Burton

Nate Burton Kedd Nov. 29, 2011 9:38 am

Natheniel Burton

[img*]Egy átlagosan 500x200 px-es képet kérünk ide a karakterről (természetesen csillag nélkül linkeld)![/img]

Alapinfók

Név: Natheniel Burton
Kor: 24 év
Nem: Férfi
Faj:
Születés helye és ideje:

Leírások

Natheniel, azaz becenevén Nate, fiatalos, lendületes srác, aki néha kissé bizonytalan az élet dolgait illetően. Jóindulatú, jószívű srác, aki szeret segíteni, csak néha már maga sem tudja, hogy hogyan tegye. Szeret csipkelődni, benne van a tréfákban, de alapjában véve szeret eltűnni a tömegben. A lányok szeretik, mert olyan kis mulyának tűnik, bár neki határozott elképzelései vannak a dolgokról, még ha néha meg is inog az elhatározásait illetően. Nem szereti, ha valaki irányítani akarja, vagy parancsolgat neki. Ő teljesen jól elvan abban a káoszban, amit magának teremtett, és tökéletesen kiigazodik szobája rendetlenségén, csak senki ne piszkálja. Szeret játszani, kosarazni, wii-zni, társasjátékozni, úszni és finomakat enni. Utóbbi egyáltalán nem látszik rajta, előbbi is csak azért, mert olyan néha, mint egy nagy gyerek. Kedvenc állata kaméleon és a teknős. Neki is van egy teknőse, Michelangelo-nak hívják a Tini Ninja Teknőcök után. Imád meséket nézni, kedvence a Scooby Doo. Szívesen olvas, a kedvence Ken Follett.
Mindezek mellett szerény, visszahúzódó srác, aki szívesen tanul, helyén van az esze, bár néha hajlamos teljesen logikátlanul cselekedni, amit olykor meg is bán.

Ez vagyok én

[justify]
Nem nagyon szeretek magamról mesélni, az az igazság. Nate vagyok, Moszkvában születtem, 24 évvel ezelőtt. A szüleim amerikaiak, csak nyaralás közben indult be a szülés, én így ott pottyantam világra. Aztán ott volt velem anyu egy hetet, és mivel egy büdös mondatot sem beszéltek oroszul, végül tolmács segítségével hazajutottunk. Itt dédelgettek, kényeztettek, elláttak minden földi jóval, csak a szeretet maradt ki. Ez van. Végül is semmi sem tökéletes. Ha már mindig volt tiszta, márkás ruhám, legalább ne hőzöngjek, hogy nem szerettek. Jobbat egyébként sem találnék.
Aztán óvodába kerültem és itt kezdődtek el a problémák. Persze egy átokfajzat voltam, még most is annak tartom magam. A gond az volt, hogy rendszerint felgyújtottam valamit, persze teljesen akaratlanul, néha csak azzal, hogy odanéztem, és bumm, már belobbant. Tényleg nem csináltam semmi olyat, amitől tüzet foghatott volna, csak ránéztem. Máskor egy festőállványt döntöttem össze. És még nem is voltam hat éves! De persze odáig is eljutottam, így engem is beírattak a szüleim egy általános iskolába, hogy mostantól ott boldogítsam a népeket. Ott ismertem meg Jamest, a legjobb barátomat. Mint később kiderült, ő is „boszorkány”, de mi a becsület kedvéért varázslónak hívatjuk magunkat, mert úgy azért férfiasabb. De lépjünk is tovább, hogy hogyan derült ki ez az apró, de lényeges szempont. Na, most figyeljetek, hatalmas klisé következett az életemben, tíz évvel ezelőtt. A nagyimhoz mentem nyaralni, mikor a levest, amit frissen vett le a tűzhelyről, én befagyasztottam. Éppen a nem létező kardomba akartam dőlni, mikor a nagyi szinte örömtáncot lejtve, hogy én is örököltem a képességeket. Maradjunk annyiban, hogy ezek után a nagyi szemében is hivatalos varázsló lettem. Elkezdett tanítani, kikupálni, hogy ne gyújtsak fel mindent és lehetőleg ne miattam kelljen újrafőzni a hétvégi ebédet, mert megfagyasztom.