Templomromok

Aaron

Elérkezett a nagy nap...miszerint kirándulásra megyek pár baráttal az erdőbe. Nem is értem, hogy vehettek rá. Nekem egyáltalán nem illik semmiféle kirándulás, nekem maximum a shopping illik és a magassarkú cipőim. Mindegy, majd kibírom valahogy. Azt mondták megéri a látvány miatt, és ráadásul az erdőben vannak régi épületek. És csakis az miatt megyek, hogy tudjak mit írni majd az esszémbe. Mivel történetesen pont régi épületekről kell írnom, és ma pedig valószínűleg egy templomromot fogok látni. Már ha eltalálunk odáig. Bár Chad azt mondta már járt ott, szóval ajánlom neki, hogy ne tévedjünk el, és főképp ne akarattal és ketten. Kicsit kezd elegem lenni belőle...egyfolytában rajtam csüng, meg az üzeneteiről ne is beszéljünk. Ha naponta nem küld vagy százat akkor egyet sem.
Délután három óra...épp itt az ideje, hogy megálljunk ebédelni. Na persze nekem nem nagy kedvem volt az evéshez így tovább mentem egy térképpel a kezemben. Ők úgyis odatalálnak, meg én is ennek a segítségével. És így lesz időm alaposan körbenézni még sötétedés előtt.
Mikor megpillantom a helyet ahová tartottam szinte felsikoltottam örömömben, szóval mégsem vagyok olyan szőke fejben!
Lassan körbe sétálom először az épületet és csodálom a tájat, majd előveszem a fényképező gépemet és csinálok pár képet a helyről. Talán még jól fog jönni...

A nagy nézelődés közben néha néha, hangokat hallok. Mintha valaki közeledne, de csak egy valaki. Szóval nem hiszem, hogy a többiek lennének. Maximum ha elküldték Alenát, hogy jöjjön értem mert megyünk. Elvégre mindjárt besötétedik és így is már korom sötét lesz mire hazaérünk. Szóval ideje is lenne nekem is mennem mielőtt még valami vadállat megtámad. Ha jól emlékszem azt mondták itt éjszaka vannak állatok, amiktől persze én rettegek...kivétel a macska, az olyan aranyos. De már képes vagyok sikítani akkor is ha meglátok valahol egy szabad kutyát...hát mit csinálnák ha megjelenne előttem például egy farkas...vagy medve? Egyáltalán vannak itt medvék? Hát ennyit a tudásomról!
Az újabb zajoktól ismét megijedek. Kezdek hátrapillantgatni, hogy talán csak meg akarnak viccelni és Chad az egyik fa mögül röhög rajtam. Nagy szemét a srác az tuti!
Az ellenkező irányba elindulok lassan, azt hiszem kezdek megijedni. Na ezért nem szeretek erdőben lenni sötétedéskor egyedül. Illetve sehogy sem szeretek itt lenni. Egyre közelebb hallom a halk hangokat és ezúttal hátraszólok:
- Chad tudom, hogy te vagy az! Állj le...nem vagy érdekes! - az is lehet, hogy csak beképzelem, vagy hogy paranoiás lettem. De mindegy akárhogy is van...a lényeg hogy totál beparáztam attól a majomtól amelyik itt szórakozik velem. És persze nagy pechemre egyre sötétebb lesz itt, meg sem fogom találni a többieket, az is lehet, hogy már nincsenek itt. Én pedig egyedül nem fogok tudni innen kitalálni.
Előkeresem a telefonomat és próbálok valakit hívni, de persze hogy nincs semmi térerő. Miért is hittem az ellenkezőjét? Visszateszem helyére a telefont és megfordulok, majd a hang irányába elindulok. Mivel csak arra tudom az utat más esélyem nincs. Remélem tényleg csak valaki olyan az aki meg akar viccelni.
Rémült tekintettel megyek tovább nagyon lassan és próbálom az egész teret szemügyre venni, mikor megakad valamin a tekintetem az egyik fán.
- Nem leh... - Elszakítom a tekintetem az alakról és gyorsított léptekkel indulok tovább. ~ Mit keresne bárki is azon a fán? Biztos egy bagoly! Nyugi! Nem lehetek paranoiás! ~ Ezekkel a gondolatokkal nézek vissza a fára, de ezúttal nem látok semmit.