Erdő

~ Katie

Nem tetszik nekem ez a kisváros. Nem is értem, hogy miért jöttem egyáltalán el, amikor nem akarok lényeket ölni. Az elmúlt két évben a világ összes olyan városába elmentem, ahol, apu szerint, több természetfeletti van, az átlagnál és én megpróbáltam őket megölni, de nekem nem tetszik. Egyszerűen nem jön össze nekem ez a "megöllek, mert miért ne?" dolog. Én szabad ember vagyok, jogom van eldönteni, hogy mit akarok és úgy döntöttem, hogy ezt nagyon nem akarom. Normális, emberi életet akarok élni, különböző veszélyes lények jelenléte nélkül. Én csak ezt akarom, nem érdekel, hogy minek születtem, nem érdekel, hogy nincs más választásom, én akkor is szeretnék ember maradni. A jövőmet akarom tervezni, azzal akarok foglalkozni, ami a legjobban érint. Házat akarok venni, egyetemre akarok menni, ismerkedni akarok, családi rendezvényeken akarok részt venni. Az, amit most csinálok, az teljesen más, mint amit elképzelek magamnak. Idejöttem Mystic Falls-ba azért, hogy legyilkoljak pár vámpírt, ami nekem nem fog menni. Ráadásul tuti erősebbek nálam és én fogok meghalni. Apu azt mondta, hogy a vámpírok félnek a vadászoktól, így lelépnek, nem ölnek meg. Én viszont titokban fogom tartani, még azt is, hogy mi vagyok, mert nem hiányzik nekem itt a felesleges akció. Még nem akarok meghalni sem. Kivettem egy szobát, egy motelben és úgy tervezem, hogy holnap körülnézek állások terén. Lehet, hogy itt fogok letelepedni, persze ez még egyáltalán nem biztos. Nem tudom, hogy a jövő mit hoz, hogy mit tartogat számomra, fogalmam sincs, hogy jó dolgokban lesz részem, vagy rosszakban. Mindenesetre úgy döntöttem, hogy sétálok egyet, mert ismerkedem kell a hellyel és valahogy az erdőbe tévedtem, ami itt tuti, hogy tiszta veszélyes hely, de mintha engem nem érdekelne ez, csak sétálok beljebb és beljebb. Gondolkodni próbálok, hogy hogyan tovább. Aggódom a jövőm miatt, képtelen vagyok irányítani a dolgokat, amikor általában mindig megy. Apu azt akarja, hogy az elsődleges dolgom a lények irtása legyen és úgy vállaljak állást, hogy beleférjen az életembe. Én ezt azonban nem akarom. Én a magam ura vagyok és egyébként is lesz most itt időm arra, hogy eldöntsem, hogy hogyan tovább. A gondolataimból egy lány éles és elég hangos hangja zökkent fel. Először végigmértem, hogy tudjam, hogy kivel van dolgom. Mosolygott és kedvesen köszönt, amiből azt szűrtem le, hogy nem akar bántani, bár ki tudja? Halványan elmosolyodtam és halkan visszaköszöntem, illetve válaszoltam:
- Szia! Nem, nem tévedtem el, csupán felfedezem a helyet.
Mivel ez egy kisváros, így itt mindenki ismer mindenkit. Előbb-utóbb rájönnek, hogy nem idevalósi vagyok és elkerülhetem a félreértéseket, ha már az elején közlöm, hogy új vagyok. Azt is be fogom nekik vallani, hogy orosz vagyok, mert van akcentusom, bár csak egy picike, ha esetleg rákérdeznek. Nem közeledem a lány felé, megállok és nézem. Vajon ő mit keres itt?

~ Katie

Muszáj, hogy kicsit ismerkedjek, mert teljesen új vagyok itt, senkit sem ismerek. Ez a lány alkalmasnak tűnik erre, bár nem értem, hogy ő mit keres ebben az erdőben. Lehet, hogy természetfeletti lény és én leszek a vacsorája. Én azonban vadász vagyok és nem jelent számomra kihívást egy kezdő, vagy profi, vámpír, vérfarkas vagy bármi más. Egyet hátraléptem, csak úgy, a biztonság kedvéért. Ebben a városban nem lehet tudni, hogy ki micsoda. Embernek lenni a legjobb és egyben a legrosszabb is. Ugyanis vagy nem tudsz róluk és békésen éldegélsz, vagy tudsz róluk, de nem tudsz semmit sem tenni. Én emberként akarok élni, de lehet, hogy nem fog összejönni, mivel tudok róluk. Lehet, hogy képtelen leszek arra, hogy kizárjam őket az életemből, mert mindig ott fog majd motoszkálni a fejemben a gondolat, hogy lehet, hogy munka helyett vadásznom kellene. Ez a lány barátságos, vagy csak annak tetteti magát és éppen most mutatkozik be nekem, mintha tényleg meg akarna ismerni. Ameddig nem tudom biztosra, hogy micsoda, addig nem leszek feltűnő. Hadd higgye csak, hogy egy ártatlan ember vagyok. Köhentettem egyet, majd mélyen a szemébe nézve szólaltam meg, teljesen átlagos hangon, mint aki unatkozik és érdeklődik:
- Victoria vagyok és csak úgy sétálgatok.
Hozzá akartam tenni, hogy azért, mert új vagyok itt, de nem tettem, mert jobbnak láttam nem kitárulkozni, már az első kérdésnél. Természetesen nem fogom letagadni, csupán nem közlöm vele legelőször. Hátha nem is kíváncsi erre. Vagy lehet, hogy ő is új. Ki tudja? Engem egyébként annyira nem érdekel. Mármint, egyértelmű, hogy azért csinálom ezt, mert ezt kell tennem, nem pedig azért, mert ezt akarom. Én nem vagyok kedves, sem pedig barátságos, mert nekem itt, Mystic Fallsban nincs szükségem olyan sok barátra, mivel nem maradok sokáig. Legalábbis így tervezem. Aztán ki tudja, lehet, hogy máshogy alakul. Mindenesetre nem szándékozok barátokat gyűjteni, inkább csak ismerősöket. Én nem beilleszkedni akarok, hanem egy picikét elvegyülni, aztán tovább állni. Halványan elmosolyodom és tovább nézem a lányt, miközben a kezeimet zsebre vágom. Fáznak. Bár az orosz hideghez szoktam, mégis fázos típus vagyok és nekem elég ennyi, ahhoz, hogy megfagyjak. A gondolataimba merültem és nekem már megint nem tűnt fel. Lehet, hogy ez az álmosság jele. Katie, így hívják, kérdezett tőlem valamit, amiből rögtön kiderült egy biztos dolog: hogy helyi. Sajnos nem olyan, mint én, így esélyem sincs arra, hogy kivágjam magam, de miért is tenném? Nem érzem úgy, hogy veszélyben lennék. Még mindig mosolyogva, talán kicsit barátságosabban válaszolok, mint aki izgatott, hogy bemutatkozhat egy helyinek:
- Igen, én új vagyok és akkor ezek szerint te helyi, igaz?