Hármas asztal

..

Jeremy egész éjjel nem jött haza és most nagyon nyugtalanít. Nem elég nekem a saját magam problémája, még a felelőtlen öcsém viselkedési problémáit is a nyakamba kell vegyem. Jó lenne ha Bonnie barátnőm felvenné a telefont, mert ő biztosan tudja merre van az én kicsi öcsikém. Már legalább 5-ször felhívtam és minimum kétszer üzenetet is hagytam neki, de még mindig nem ad életjelt magáról. Nagyon remélem, hogy éppen valahol együtt vannak és egyikük sem esett valamelyik szadista vámpír áldozatává. Ha délutánig nem válaszolnak a hívásaimra Damon segítségét fogom kérni az ügyben.
Addig is jó lenne visszarázódni a jelenbe, a problémáimba. Ugyanis, ha valaki nem tudná nekem nem az öcsém " eltűnése " az egyetlen bajom. Hogy mik gyötrik még nem hétköznapi életemet azt most nem sorolnám fel, mert még legalább 2 órába beletelne.
Damon sem adott magáról életjelt... már nem is tudom mennyi ideje. Nagyon remélem, hogy az öccse felkutatásával van elfoglalva és nem valami ócska nőcske szórakoztatásával. Na nem mintha féltékeny lennék, de elvárom tőle, hogy segítsen a testvérének. Az is igaz, hogy a napokban egészségtelenül sokat gondolok rá, de szerintem ezt csak a magány váltja ki belőlem. Olyan jól esik, hogy mellettem áll és, hogy van akinek elmondjam a problémáimat. Akárhányszor a közelembe kerül egy rövid ideig ugyan, de boldog leszek. Ő lett az én drogom. Szükségem van a társaságára, az ölelésére. Még akkor is ha néha nagyon bunkó, már megtanultam így szeretni. Bár nagyon zavar amikor pokrócként viselkedik mégsem szólom meg, mert nem akarom elüldözni magamtól.
Gondolataimból a mobilom hangos éneklése rángatott vissza. Hirtelen azt hittem, hogy Jeremy vette a fáradtságot, hogy felhívjon, de a vonal másik oldalán Damon hangja szólalt meg. Rövidre fogta a beszélgetést, engem nem is hagyott szóhoz jutni. Közölte velem, hogy a Grillben vár rám, de mielőtt kérdezhettem volna valamit már le is tette. Ez is bizonyítja, hogy mennyire ismer már. Azonnal a legrosszabb gondolatok suhantak végig az agyamon és a Grillig be nem állt volna a szám. Minden bizonnyal nincs nagy kedve hallgatni a hisztériás faggatózásaimat. Megértem. Amint felfogtam, hogy találkozóm lesz az idősebbik Salvatore testvérrel. Mivel én alapvetően egy nagyon kíváncsi ember vagyok, és mert akármilyen komoly dolog lehet szóban igyekszem minél hamarabb átöltözni. A legelső nadrágba és pólóba bújok bele, ami a kezembe akad. Nem randizni megyek, szóval édes mindegy hogy nézek ki.

Szinte futva teszem meg az utat az autómig, aminek tövig nyomom a gázpedálját. Miközben a megbeszélt helyszín felé gurulok átfut az agyamon az is, hogy a drága Damon-ből simán kitelik, hogy csak ki akar rángatni otthonról. Ajánlom neki melegen, hogy ne szórakozzon velem, mert felvasal néhány pofont. A percek amik a Grilltől elválasztanak csupán néhány másodpercnek tűnnek. Kicsit hülyének is érzem magam, hogy ennyire rohanok, de képzeljétek magatokat a helyembe. Egy szerencsétlen hasonmás vagyok, akinek az ismerősei 80 százaléka misztikus lény. Ki ne parázna már egy telefonhívástól is. Lehet, hogy semmi komoly dolog nem történt, de lehet az is, hogy Damon valamilyen nyomra bukkant. Miután megérkezem kicsit lelassítom a lépteimet és megpróbálok nem aggodalmas fejet vágni. Semmi szükség arra, hogy a fél város az én ábrázatomról pletykáljon. Amint belépek, szinte azonnal megpillantom Damont. Azonnal az asztalhoz veszem az irányt és lecsüccsenek szembe vele.
- Szia! Köszönök és mélyen a szemeiben nézek. - Valami baj van? Mi történt?
Csúsznak ki számon a kérdések. Hiába, nem tudok laza lenni, amikor az egész életem egy nagy félelem.