Egyes biliárd asztal

**Scarlet O'Brian** Vas. Nov. 13, 2011 3:29 am

Damon *-*

Végre rászántam magam arra, hogy megismerkedjek az apámmal. Nem volt könnyű erre jutnom, de úgy érzem, hogy nem fogom megbánni. Legalábbis remélem. 13 éve nem találkoztam vele, sőt még arra sem emlékszem, hogy hogy néz ki. Nem is tudom, hogy hogy képzelte ezt az egész találkozást. Anyunak persze minderről nem szóltam. Nem tudom, hogy miért. Szerintem ha megtudná, hogy azzal az emberrel akarok találkozni, aki 13 éven át nem keresett egyikünket sem, csak kiakadna, és el sem engedne. Na persze nem mintha engedélyt kéne kérnem bármihez is. 18 éves vagyok, azt csinálok, amit akarok. És én most ezt akarom. Találkozni az apámmal, és erről kezdeni vele mindent. Persze nem lesz könnyű, de egy próbát megér. Remélem, hogy nem azt várj a tőlem, hogy rögtön a nyakába boruljak, mert nem fog menni. Gondolom ezt Ő is megérti. Az én apám mindig is Simon volt. Rá lehet azt mondani, hogy igazi apa, még akkor is, ha nem sok közünk van egymáshoz. Csak annyi, hogy az anyám pasija. Még csak össze sincsenek házasodva. Mégis együtt laknak. De nem szólok bele. Ha ez Őket nem zavarja, akkor engem sem.
Utálok a Grillbe menni, de ha az apám éppen ott akar velem találkozni, akkor oké. Nem tudom miért, de a barátaimmal ellentétben én utálom azt a helyet. Egy csomó hülye jár oda, aki szerelmi bánatában leissza magát, aztán verekedik egyet és aztán a rendőrségen köt ki. Mondjuk engem ez a veszély nem fenyeget. Eszem ágában sincs egy fiú miatt tökrészegre inni magamat. Az eddigi 18 évem alatt még csak egyszer voltam úgy igazán szerelmes, és hát mit mondjak? Az éppen elég is volt. Nem hiszek a szerelemben, mivel nagy valószínűséggel nem is létezik.
Belépve a Grill ajtaján, alaposan körbenéztem. Igaz, hogy fogalmam sincs, hogy az apám, hogy néz ki, de biztos, hogy még nincs itt. Ezt onnan tudom olyan biztosra, hogy senki nem úgy néz ki, mint egy apa. Vagyis mindenki aki itt van tizenéves. Sóhajtva a bárpulthoz mentem és helyet foglaltam. Ha nem szégyellném akkor egy pohár vizet kérnék, de ahogy látom itt a legtöbb ember csak a szeszes italokat kedveli. Azért egy pohár vízzel mégsem kacagtathatom magam. Inkább nem iszok semmit. Csak várok. Biztosan hamarosan itt kell lennie. Nem fog átverni. Nem lenne rá képes. Egy kis idő elteltével egyet gondoltam és odamentem a billiárd asztalhoz, ahol éppenséggel senki nem volt. Nem tudom, hogy azzal igazából mit is akartam, de elvettem a dákót, aztán megcéloztam vele a piros golyót, ami begurult a jobb oldali sarokba a lyukba. Hm... még soha nem biliárdoztam, de jó mókának tűnik. Bár lehet, hogy társaságban jobb lenne. Mivel most egyedül vagyok, eltöltöm egy kicsit ezzel az időmet. A következő golyó a kék golyó volt amit célba vettem, és azt is betaláltam. Nahát... még a végén kiderül, hogy született tehetség vagyok ebben a játékban.

**Damon Salvatore** Szomb. Nov. 19, 2011 3:46 am

-- Check it. I'm a monster --

/Tik-tak, tik-tak. Az óra hangosan, nagy kattanásokkal jelezte, hogy az idő csigalassúsággal telik. Damon morcosan pihentette fejét a dívány egyik karfáján és gondolkodott. Ó, bizony, tud ő olyat, csak ritkán villantja meg e fajta tudását. Sokan nem hiszik, hogy képes érezni. Látni. Nézni és nem csak látni. Észre venni azokat, akik körülötte élnek és akik nap mint nap kívánnak kapcsolatba lépni vele. Tudja ő jól, hogy ott vannak. Egészen mellette, közel hozzá és figyelnek, vigyáznak rá. Titkon tán még Elena is szívén hordozza a férfi sorsát, csak fél beismerni. Rengeteg mindentől fél, ennek ellenére igyekszik azt mutatni, hogy erős lány. Damon sokszor nevetett rajta, de a lelke - ami azért kérdőre vonható, hogy létezik-e -mélyén tudta, hogy rengeteg mindent kiállna csak azért, hogy mentse a szerettei bőrét. Mártír. Hiába, a bajba mindig páros lábbal ugrik bele és nem képes felfogni, hogy ezzel nem csak magát, hanem akár másokat is veszélybe sodorhat. Különös teremtés meg kell vallani, Katherine teljesen más volt. Katherine. Hogy szerette azt a nőt még ifjú korában. Az óceánt át szelte volna érte, mára pedig...mára csak egy múltbéli emlék, aki a jövőbe is üldözte. Pontosabban az öccsét üldözte saját szerelmével, de az hajthatatlan csak az emberlányt akarja. Ahogy Damon is. A férfi arca elkomorult, idegesen ült fel a kanapén és dobolt ujjaival térdén. Mély levegőt vett, nyelve hegye a whiskey ízét kívánta, így felállt és egy pillanat alatt a szekrénynél termett. Kirántott onnan egy üveg alkoholt, fajtája az imént említett volt, majd fogva egy poharat, kiöntötte abba az aranybarna folyadékot. Amint az első korty lekúszott torkán, érezte, hogy jó estéje lesz. Már csak azért is, mert részegre issza magát, aztán ha Elena hazaért, majd traktálja némileg a hülyeségeivel. A lány eztán veszekedik vele, akár fel is pofozza, végül felrohan az emeletre. Másnap nem szólnak egymáshoz, elmennek a másik mellett, mint két idegen és jobbnak látják, ha egész nap figyelmen kívül hagyják egymás létezését. Idegesítette a dolog. De főként Stefan. Stefan tehetett mindenről. Miatta nem szereti Elena. Nem kétséges, hogy fivére még ellene is akarja fordítani. Stefan csinálhat bármit. Ölhet, embereket kínozhat, bankokat rabolhat, megbánthatja Elenát...mégis Ő marad a jó fiú. Damon pedig...igyekezhet. Minden erejével a javuláson lehet, nem fogják figyelembe venni. Elena biztos nem és ez esik számára a legrosszabbul. Fogcsikorgatva roppantotta össze hosszú, vaskos ujjai közt a poharat és megindult a fogas felé. Lekapta onnan jól megszokott fekete bőrdzsekijét és kiviharzott a házból. Nem kívánta senkinek a társaságát, főleg nem öccse barátnőjéét, aki perceken belül hazaérkezhetett. Nem akart az otthoni dolgokon filozofálni. Klauson, a hibriddé vált Tyleren...Főleg nem Elenán. Úgy érezte, egyszer s mindenkorra el kellene felejtenie egykori szerelme hasonmását, hogy végre újra a régi lehessen. Mert Miss Gilbert miatt nem képes a rosszra. Csak miatta lépett a jó útra, csak miatta segít Stefanon. De hiába. Önmagát sosem tudja megtagadni, bármikor előhúzhatja tarsolyából a régi Damont, aki alig várja, hogy tiszta lelkű énjén felül kerekedjen és mészárlást tarthasson Mystic Fallsban, ahogy akkor, mikor a városba érkezett.
Az úton csak dúdolt, kezeit zsebébe süllyesztette és akkor egyszer emberi tempóban szelte az utcákat. Mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt, nyugodt volt. Halál nyugodt. Az üzlethez érve belökte annak ajtaját, a dzsekiét pedig már oda is dobta Mattnek. - Tedd el a pult mögé! A múltkorit is lenyúlták. - adta ki a parancsot csak úgy odavetve a szavakat, hátán érezte a fiatal srác tekintetét. Nem szimpatizált Damonnel már nagyon régóta. Stefan volt először a begyében azzal a kis malőrrel, hogy Matt ex-barátnőjével, azaz Elenával szűrte össze a levet. Damon pedig vérrokona, saját testvére a "tettesnek", tehát egyértelmű, hogy nem lehetnek jóban. A pulthoz vágtatott, ott pedig felkönyökölt az érdes deszkalapra. - Mmm, mi a mai kínálat? Talán abból a vodkából kérnék ott... - mutatott a nő háta mögött sorakozó üvegek egyikére. Amint megkapta a kért italt egy pohárban, belekortyolt. Elismerően bólintott és egy mosollyal nyugtázta elégedettséget. - Kösz, majd a végén rendezem. - a helyet méregette, a benne helyet foglaló emberekkel együtt. A lányok most valahogy egyáltalán nem hozták meg a kedvét. Átlagos földi halandók, akik bármikor szétdobnák neki a lábukat. Túl könnyű, túl szajha az összes. Lassacskán unalmasnak találja a ribancok tömkelegét e kedves kis városban. Tekintete egy szőke leányzóra siklott, aki biliárdozott. Legalábbis bőszen próbálkozott vele. Damon tűnődve figyelte, minden mozdulatát kielemezte. Végül kíváncsisággal túlfűtve sétált oda. Poharát az asztal szélére helyezte, csak remélni tudta, hogy nem fog a földön landolni. A lány mögé lépett, kezeit a dákóra helyezte, rá a lány kezére, gondolván, hogy így könnyebb megmutatni a helyes fogást. Kisebb lendületet vett és lökött egyet a közelebb eső golyón. Vigyorogva nézte végig, amint az egy másikat is meglök és így mind ketten begurulnak a lyukba. - Így jobb lesz. A te technikád sem rossz, de hidd el, így könnyebb. - búgta a szőke tincsek közé, fülébe, majd hátrált és vodkájáért nyúlt. Kortyolt belőle, majd karba tett kézzel várta, hátha lök még egyet. Fenn állt az esélye viszont annak, hogy Damon jelenlétében már nem lesz kedve a játékhoz. A férfi egy dákót vett a maga kezébe is és sorban az összes golyót a lyukba lökdöste, majd felállítva mindet újra, tiszta játékot indított. - Ellenem is menne? - mosolygott csibészesen, közben legurította a maradék alkoholt is, ami a poharában maradt.

Ajánlott tartalom

Egyes biliárd asztal

Egyes biliárd asztal

Re: Egyes biliárd asztal

Re: Egyes biliárd asztal

Re: Egyes biliárd asztal