Elena Gilbert

Elena Gibert



Alapinfók

Név: Elena Gilbert
Kor: 18
Nem: Nő
Faj: Ember
Születés helye és ideje: 1993. szeptember. 02.

Leírások

Hogy milyen vagyok? Nos, ez az a dolog, amiről sokat tudnék mesélni mégsem akarok. Olyan vagyok amilyen. Egy 18 éves lány, akivel a sors ott tol ki ahol csak tud.
Elég mártír természetem van, képes vagyok mindig és minden körülmények között feláldozni magam, azokért akiket szeretek. Imádom a családomat, legalábbis azt a részét, ami megmaradt.
Jelenleg egy olyan vámpír után dobog a szívem, aki elhagyott, Abba a kényelmetlen helyzetbe kerültem, hogy egyszerre szeretek két fiút. Mindkettőt másképp és másért, de ez még nem mentesít a bűnöm alól. Ha elveszíteném őket olyan lenne, mintha meghalnék. Legidegesítőbb jellemzőm, hogy a véremből Klaus hibrideket tud gyártani. Ezért úgy vigyáz rám, mintha a tulajdona lennék, és az is vagyok.

Hogy milyen a külsőm? Sajnos rám nem mondható el, hogy egyedi vagyok és, hogy csak egy járkál belőlem az utcán. Éppen ellenkezőleg... belőlem még van két darab. Mindkettő vámpír és egyik sem szeret engem. Mit is mondhatnék? Olyan átlagos kinéztem van. Barna hajam, barna szemem, átlagos testalkatom, szóval semmi különleges nincs bennem.

Ez vagyok én

Túl szép lenne, hogy igaz legyen. Az, hogy Damon Salvatore kibírjon akár egy percet is a tréfás megjegyzései nélkül. Hogy tud ennyire bunkó lenni? Miért kell ilyen ostobán viselkednie? Komolyan azt hittem, hogy megváltozott azóta, amióta Tyler megharapta, de tévedtem. Ő sosem fog megváltozni. Mindig ez az idióta fog maradni. Nem is tudom, hogy egy percig is, hogy hihettem azt, hogy kapok egy új Damont. Egy olyan Damont, akinek vannak érzései. Neki sosem voltak, és nem is lesznek. Senki mást nem szeret csak magát. Na jó... ez azért nem igaz. Mert valamikor Ő is tudott szeretni. Lehet, hogy épp Katherine az oka annak, hogy nekem egy ilyen Damont kellett megismernem. Persze azért nem mondom, hogy bánom, hogy megismertem, de jobban örülnék ha végre megmutatná egy másik arcát is. A jó fiú arcát, amit akkor láttam először és talán utoljára is, amikor haldoklott. Amikor... megcsókoltam. Így visszagondolva nem is tudom, hogy miért tettem. Akkor abban a percben úgy éreztem, hogy meg kell tennem. Valami megmagyarázhatatlan érzés fogott el, ami arra kényszerített, hogy megcsókoljam. De nem bántam meg. Tudom, hogy így csak még jobban olyan vagyok, mint Katherine, de már nem érdekel. 
Amint újra megemlítette Stefant, alig bírtam ki, hogy el ne sírjam magam. Legszívesebben felképeltem volna. Komolyan nem értem, hogy miért beszél így a testvéréről. Inkább hálásnak kellene neki lennie, de persze Damon nem ismeri azt a szót. Az Ő szótárába csak olyan szavak szerepelnek, amikkel megbánthat valakit. Annyira rá jellemző.
- Neked is hiányozhatna legalább egy kicsit. Ha jobban visszaemlékszel, miattad ment el. Hogy életben maradj. Lehetnél egy kicsit hálásabb is... - Ezt lehet, hogy nem kellett volna kimondanom, de már mindegy. Nem szeretem amikor így beszél Stefanról. Legalább előttem csináljon úgy, mintha tisztelné a testvérét. De persze ki vagyok én? Miért is hallgatna bármiben is rám Damon? 
Ahogy az okait mesélte, megrándult az egész testem. Nagyon jól tudtam, hogy igaza van. Klaus bármire képes. Bármit képes csinálni Stefannal. Talán az is lehet, hogy azért nem jön haza, mert lett valami új barátnője. Nem... nem hihetek el ilyen ostobaságot. Damon csak ellene uszítani akar. Ez a napnál is világosabb. Stefan sosem tenne velem ilyesmit. Még akkor sem, ha Klaus kényszeríti. Ismerem Őt és tudom, hogy nem lenne rá képes. Mert szeret engem, és előbb vagy utóbb haza is fog jönni. Aztán újra együtt leszünk, mint régen. Tudom, hogy így lesz. Nem szabad minden ostobaságnak bedőlnöm, amit Damond mond. Nem is értem, hogy egy percig is hogy hihettem neki. 
- Fejezd be Damon! Ne hasonlítsd össze Stefant magaddal! Ti ketten ég és föld vagytok! - Ezt már majdhogynem kiabálva mondtam. Néha túl sokat képzel magáról. Ideje lenn, hogy belássa: nem körülötte forog a világ. Képtelen elfogadni, hogy valaki Stefant is képes szeretni, és azt sem tudja elviselni, hogy létezik olyan valaki, aki nemet mondjon neki. Pedig olyan ember mindig lesz. Amíg ezt az idióta viselkedését abba nem hagyja biztosan. De persze ott a csodálatos vámpír ereje, amit bármikor használhat. Mert lefogadom, hogy a legtöbb lány, csakis azért bújik vele ágyba, mert Damon úgy akarja. Ez pedig nagyon önző dolog. De persze ez mit is érdekli Őt.
Amikor felállt és meghajolt előttem, döbbenten néztem rá. Mit művel? Azt hiszi, hogy vicces? Még soha nem viselkedett velem ilyen ellenségesen. Értetlenül néztem rá, hiszen képtelen voltam felfogni, hogy mi ez a reakció.
- Hát persze, hogy nem Stefan vagy! De, hogy válaszoljak kérdésedre: egy barom vagy, akit semmi más nem érdekel, csak az, hogy boldog legyen. Stefannak még a nyomába sem érhetsz soha! Hihetetlen, hogy testvérek vagytok... - Hosszú másodpercek elteltével vettem le róla a tekintetem, majd elgondolkodtam az újabb kérdésén. 
- Igen Damon, nézlek. A barátomnak. Azt hittem, hogy az vagy. De nem lehet veled normálisan beszélni. - Ezt már egy kicsit nyugodtam hangnemben mondtam, de borzasztóan bosszantott ez a viselkedése. - De tudod mit? Jobb ha ezentúl még csak barátok sem leszünk. Úgysem értjük egymást. - Mondtam, aztán felpattantam a kanapéról és elindultam a lépcső felé.

Elena, kedves, ezt szépen összedobtad, szóval nem is húzom az időt:

elfogadva!

Gondolom majd összefutunk előbb-utóbb a játéktéren...