Stefan Salvatore

STEFAN SALVATORE



Alapinfók

Név: Stefan Salvatore
Kor: 17 éves 147 év óta, tehát 164 éves
Nem: Férfi
Faj: Vámpír
Születés helye és ideje: Mystic Falls, Virginia 1847. November. 05. / 1864. Január. 23.

Leírások

Hogy milyen vagyok?!
Nos, lássuk csak!
Viszonylag magas, de nem köpcös, szóval kosaras nem lesz belőlem…nem is tudnám elképzelni magamat Michael Jordan-ként, nos nem azért, mert nem vagyok színes bőrű, de úgy alapból…viszont a football-t szeretem, de akkor már inkább az autós sportok. Na, mindegy!
Szóval barna szemem van, amit csábosan használok is a védtelen lányok ellen…bár bűvölni könnyebb, így nem puszta szemezést kell érteni alatta.
Viszonylag szálkás és izmos testfelépítésem van, ami jól mutat majd nyáron a strandon, ha feszítek…
Sajnálom, nem tudom komolyan venni ezt a részt, lehet meg kellett volna kérnem Damon-t, hogy ő írjon rólam, bár úgy vélem csak lehúzott volna, és arról áradozott volna, hogy ő mennyire jól is néz ki. De ellenben velem, őt már többször verték meg, és került bajba a nő ügyei miatt, mint én.
Amúgy egy önsanyargató, minden problémával magamat okoló alkat voltam…eddig…a bátyámat próbáltam megmenteni, pedig magamat kellett volna inkább. Most élek bele a nagyvilágba, és élvezem, ami vagyok…mert vámpírnak lenni áldás és nem átok. Halhatatlanok vagyunk, akkor mit rinyáljak, hogy az élet milyen keserű, és mennyire elátkozottak vagyunk mindannyian?!

Ez vagyok én

Kedves naplóm…

Ma úgy döntöttem, hátrahagyom ezt a szánalmas alakot, aki önsanyargató életmódot folytatott, és erről még lírai hangvételben oldalak ezreit is megtöltötte.
Szóval, drága bátyám…új szórakozás után kell nézned, vagy ha esetleg még kívülről nem fújnád, akkor ajánlom figyelmedbe a hatvanas-hetvenes évekbeli naplóimat. Szerintem irtó mulatságosak, ahogy a hippi érzés keveredik ezzel az önmarcangoló, manapság emo-snak titulált alakkal, aki keresi a világbékét, melynek megoldása saját halála lenne.
Komolyan, ha szembe jönne velem régi önmagam, esküszöm, leütném, miután körbe röhögtem!
De hol is tartottam…
Jah, igen!
Magamról kéne beszélni pár mondatban?!
Ebbe beletartozik az is, amikor nem olyan régen visszatértem Mystic Falls-ba és megmentettem Elena Gilbert-et, majd mániákusan ráálltam, mert meg akartam tudni, hogy miért hasonlít arra az öntelt, önimádó lányra, aki vámpírrá változtatott?! Csak, mert nem vagyok igazán a romantikus hősszerelmes kedvemben, hogy áradozzak arról, hogy mennyire szerettem, és egyáltalán éreztem bármi mást a vérszomjon kívül a kicsi őzike szemű Elena iránt! Ugyan már, ki az a hibbant, aki újra és újra ki akarja járni a gimnáziumot?! Szánalmas egy alak! Egyet kell értenem a bátyámmal egyre jobban… szerintem meg kéne köszönnöm Klausnak, amiért visszahozta azokat az emlékeket, és nem utolsó sorban, hogy elvett minden emberi érzést. Komolyan, minek egy vadállatnak éreznie?! Ha minden nőt megsajnálnék, akit a nyár alatt megöltem, akkor elég sok bocsánatkérő levelet kéne kiküldenem…
Milyen furcsa…
Nem olyan rég, éppen ezt az énemet vetettem volna meg, mélységesen szégyelltem volna magamat és kirohantam volna megölni pár védtelen mezei állatot, hogy annyi erőm legyen, hogy sanyargassam magam, amiért olyan szemét voltam, hogy védtelen bátyámat örök létre kényszerítettem… Inkább hálával tartozna nekem, amiért megmentettem az életét!
Talán ő tartja bennem még a lelket úgymond, Damon az utolsó kapocs, hogy ne veszítsem el magamat teljesen, és legyek egy őrült, tomboló vadállat, akit csak a vérszomj hajt, és minden emberisége oda. Lehet nem is akarok ennyire őrült lenni, csak Klaus parancsa teszi ezt velem, hogy elhiggyem, így igenis jó… ha nem is akarok újra érezni, szerelmes lenni, meg a többi maszlag…Á, ez hülyeség…csak egy pillanatra megcsapott régi énem.
Nevetséges!
De nem akartam volna visszatérni Mytic Falls-ba, mert… nos, bevallom, nem igazán tudom…de ki akarna visszajönni ebbe a lepukkadt porfészekbe?! De most már mindegy, hisz vigyáznom kell Elena-ra…komolyan, ennél nagyobb kínzást el se tudok képzelni, hisz az a csaj mindig bajba kerül, nem tud ülni egy pillanatig se a formás kis popsiján, mert neki tenni kell valamit, hogy megmentse a világot a mártírkodással! De sebaj…ez van, ezt kell szeretni.
Viszont miért nem érti meg, hogy hagyjon már békén és ne akarjon megmenteni?! Ez nem olyan nehéz, hisz nem szeretem már, nem akarok tőle semmit, kopjon le, hisz úgyis túlélem őt, akkor meg minden pazarolja rám szánalmas kis élete apró éveit?!
Vajon ma este hova megy, remélem nem valami buliba, mert nem nagy kedvem van ma bébi szittert játszani, szívesebben iszogatnék egy jó évjáratú külföldi csere diáklányból… egzotikus lenne.
Mindegy, annyi szent a napló írást abbahagyom, történt, ami történt, az apámat megöltem, nagyügy…hisz ő meg lelőtte a fiait! A bátyám még mindig pikkel rám, és tagadja, de ő is meg akar menteni, de ő legalább jól palástolja…hisz rühelli az emberi oldalát, amit Elena iránti szerelme vált ki. Nem is értem Elena-t, jöjjön össze a bátyámmal, mit bánom én?!
Na, de lépek…szűz lányok illatát hozza erre a szél…

Üdv Stefan!

Ezt szépen összehoztad. Tetszik az új, lazább éned, de azért remélem nem esel át a ló másik oldalára.
A karilapod természetesen

elfogadom.

Gondolom találkozunk a játéktéren.